Szilágyis Diákkör (SZDK)

Interjú Bauer Emese fotó köri

szervezővel és Berencsi Alexa taggal

Interjúsorozatunk a fotókörrel folytatódik: Bauer Emese szervezőt (később E) és Berencsi Alexa (később A) tagot kérdezte Csorba Benjámin (később B) a diákkörükről. Elmondták, hogy még a várakozásaikat is felülmúlta a fotókör, de erről részletesebben olvashattok az interjúban!
B: Miért éri meg járni a fotókörre? Mit csináltok ezen a diákkörön?
A: Azért éri meg járni, mert találkozhatunk hasonló érdeklődésű emberekkel, és így el tudunk járni együtt szórakozni. Azt tudjuk csinálni, amit mindannyian szeretünk; fotózunk. Azt hiszem, sikerült egy jó közösséget összehozni így a fotósokból.
B: És Emese, te, mint szervező, miért kezdted el szervezni ezt a diákkört? Hogy jött az ötlet?
E: Engem már nagyon régóta érdekelt a fotózás, de igazság szerint az ötlet tőled jött, neked meg Sereg Andristól, aki most is a fotókör tagja. Tehát megkérdeztétek, hogy nem lenne-e jó egy fotókör, nem kezdeném-e el szervezni. Gondolkoztam rajta, mert nem sok időm volt, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elkezdtem. Azt bánom inkább, hogy nem kezdtük korábban!
B: Igen, mert csak januárban kezdődött.
E: Igen, így rövid időnk maradt együtt.
B: Az induláskori várakozásaid mennyire igazolódtak be?
E: Még jobbak lettek, őszintén. Én tényleg féltem attól, hogy erre majd egy csomó időt el kell tölteni külön, megszervezni meg ilyesmi, de igazság szerint nem volt erre szükség. Ez az egész nagyon spontán működik.
B: Ez a jó. Egyébként kik járnak erre a diákkörre? Ki a leglelkesebb? A: Sokan járunk, 7-en vagyunk.
E: A legfiatalabb tagunk Gemenci Gitta, ő 9. c-s. Aztán Gődér Regina, ő 10. a-s, Berencsi Alexa 11. a-s. A többiek sajnos mind tizenkettedikesek, ez azt jelenti, hogy jövőre elég kevesen maradnak, de majd biztos lesznek új tagok. Sereg Andris 12. c-s, Horváth Tomi 12. b-s, Megyeri Balázs 12. a-s, meg én, Bauer Emese is 12. a-s vagyok. Huczka Eszter tiszteletbeli tag, ő szintén 12. a-s.
B: És ki a leglelkesebb? Vagy mindenki nagyon lelkes?
A: Mindenki lelkes, mikor a népkertben mászunk a fűben, vagy felmászunk a fákra…
B: Mondtátok még korábban, hogy lesz kiállítás a fotóitokról az átjáróban. Erről van valami hír?
E: Mindjárt itt az év vége, lehet érdemesebb lenne inkább majd jövő ősszel. Az arra is jó lenne, hogy felkeltse esetleg a kilencedikesek érdeklődését.
B: Én hallottam, hogy itt a fotókörön nagyon állandó a létszám, nem ingadozik úgy, hogy egyesek elmennek inkább mást csinálni és hol jönnek, hol nem. Mi ennek az oka, hogy itt mindenki ennyire lelkes?
A: Van egy közös hobbink. Mindenki szereti azokkal tölteni a szabadidejét, akiket kedvel, meg azt csinálni, amit szeret; és erre mindenki tud időt szakítani, akármennyi otthon a tanulnivaló.
E: Nálunk tényleg összejött egy összetartó csapat, akik jól érzik magukat együtt, úgyhogy miért is ne találkoznánk szívesen?
B: Lesz ez a nyári közös program, erre kik jönnek tőletek?
E: Ezt nem tudom megmondani, aki ráér, majd jön.
B: Milyen érdekes dolgok történtek a fotókörön?
E: Olyan helyekre járunk, ahova amúgy egyedül lehet, hogy nem jutnánk el.. Tehát kalandos életünk van nekünk itt a fotó körben, meg persze nagyon jó fejek a tagok. Egyszer fotóztunk a Dobos Cukrászdában, egy ház tetején, egy romos házban, ahol egy hontalan ember is meglátogatott minket, bicikliút közepén, hason fekve…
B: Nektek mit ad ez a diákkör? Vagy te, mint szervező mit adsz a többieknek?
E: Ezt talán a többiek tudnák megmondani.
A: Megteremti a jó hangulatot. Én nem ismertem korábban nagyon Emesét.. aztán bejött az első szakkörre és mosolygós volt, kedves, barátságos, rögtön családias hangulatot teremtett. Azzal kezdte az egészet, hogy beszéljünk magunkról, és így nagyon oldott lett tőle a környezet, élményt és új barátokat biztosít nekünk.
B: Hova jártok még esetleg más diákkörre?
A: Én a pénzügyi szakkörre, de az viszonylag ritkán van.
E: Én régebben az olvasókörre elmentem, amikor tudtam, de mostanában olvasni sincs nagyon időm.
B: A Szilágyis Diákkörről mi a véleményetek, esetleg hogy lehetne szerintetek sikeresebb?
E: Meg kéne győzni az embereket, hogy ennek tényleg van értelme… Mert én is féltem tőle, hogy ez egy csomó energiát felemészt, meg hogy sok munkával jár, közben meg mióta elkezdtük csinálni, tényleg azt bánom, hogy nem kezdtük korábban... Hiszen annyira sok élményt ad! Azt kéne elérni, hogy az emberek belevágjanak, válasszanak ki egy olyan diákkört, ahol azt csinálhatják, amit amúgy is szeretnek; vagy ha olyan még nincs, hát indítsanak egyet! Ha kipróbálják, rá fognak jönni maguktól is, hogy jó dolog ez.
B: Nekem nincs több kérdésem, szeretnétek még valamit mondani?
A: Én köszönöm neked, Emese, hogy megteremtetted ezt.
E: Én köszönöm, hogy jöttetek, és azzá tettétek a fotókört, ami: mégpedig egy családias légkörű és kikapcsolódást jelentő közös kalandozássá. Jövőre pedig csatlakozzatok sokan, mert a fotókör nem áll meg!
B: Én meg akkor köszönöm az interjút!
E: Mi is köszönjük!