Szilágyis Diákkör (SZDK)

Interjú Csorba Benjáminnal, a matek diákkör szervezőjével, az SZDK alapító tagjával

A diákköri szervezőkkel készített interjúk végállomásához érkeztünk: már csak a matek diákkör szervezőjével, Csorba Benjáminnal (később B) készített interjú van hátra. (A frissen indult fotó klub diákkör szervezőjével, Bauer Emesével később lesz interjú, 5-6 diákkör megtartása után.) Mivel ő egyben a Szilágyis Diákkörnek is elnöke, így rendhagyó módon a kérdéseket nem ő, hanem Lakatos Róbert (később R) színjátszóköri szervező teszi fel. Az interjúban sok érdekességet megtudhattok mind a matek diákkörről, mind az SZDK megalapításáról. Kezdődjön az interjú!

R: Szia! A te ötleted volt a Szilágyis Diákkör megalapítása. Honnan jött az ötlet?

B: Szia! Az igazság az, hogy augusztus elején, kutyasétáltatás közben jutott eszembe a dolog. Ilyenkor jól el tud gondolkodni az ember, és mindig sok ötletem jön ilyenkor. Kérdés persze, hogy ezek az ötletek mennyire jók… Ezután ráadásul nyári munkára mentem a szőlőbe, ott aztán volt időm munka közben a részleteken gondolkodni, gyakorlatilag megfogalmazódott bennem az egész ekkorra. Hozzá kell persze tenni, hogy ezután az igényeknek megfelelően történtek változtatások, nem mindenkinek az tetszik vagy az a jó, amit én annak gondolok.

R: Értem. Maga a megalapítás hogyan történt?

B: Miután meglett az ötlet, megírtam a megvalósítási tervet és a szabálytervezetet. Ezzel aztán Facebookon megkerestem a későbbi alapító tagokat Huczka Eszter kivételével, akit Király Dóri keresett meg, miután elmondtam neki az ötletet. Utána vissza kellett vinnem az iskolába a laborköpenyt, mivel voltam egy kémiatáborban és elkértem. Ha már az iskolában voltam így augusztus közepén, megkerestem az igazgatót is az ötlettel. A tankönyvosztásig elolvasta a tervezeteket és tetszett neki az ötlet, persze javasolt is néhány módosítást, amiket megfogadtunk. Ezután rögtön az első tanítási napon megejtettük az alapító ülést, itt a kémiateremben, ahol az alapító tagok és az igazgató vettek részt. Itt volt pár szabálymódosítás és aláírtuk az Alapító okiratot, de ennek a leírása úgyis fent van a honlapon a jegyzőkönyvben, megnézheti, akit érdekel.

R: Nem csak az SZDK elnöke vagy, de diákkört is tartasz. Melyik ez a diákkör?

B: Év elején a matekémia diákkört kezdtem szervezni: egyik héten matekos, másik héten kémiás témák voltak. Az őszi szünetre viszont egyértelművé vált, hogy a matekos témák iránt többen érdeklődnek, ott nagyobb volt a létszám, így november óta a diákkörből matek diákkör lett.

R: Nem is értem, miért nem voltak többen kémián… Hogy alakult a diákkör az indulás óta?

B: Az első diákkör még a vártnál is jobban sikerült: 10-en is eljöttek, olyanok is, akiket nem is ismertem. Persze mindenki mást várt a diákkörtől, valaki versenypéldákat, valaki inkább könnyebb, órai példákat dolgozatra készülve, így nyilván nem mindenki azt kapta, amit várt, csökkent is szépen a létszám a nehezebb példák hatására. Én ugyanis inkább versenypéldákat akartam nézni, mivel nekem ez jelent kihívást, nem akartam, hogy a kiemelkedően tehetséges tagok unják a diákkört és ne járjanak, hiszen főleg nekik akarok átadni valamennyit a lelkesedésemből és a megszerzett gyakorlatomból. Egyébként mióta leléptek páran és kialakult egy állandó kör, még nehezebb példákat nézünk, mert az egyik tag ezt kérte tőlem. Történt az is, hogy megkérdeztem a tagokat az egyik diákkörön, hogy van-e valami, amin esetleg változtatnunk kéne, erre egy kivételével mindenki azt válaszolta, hogy minden jó, ahogy van. A kivétel Csépányi István volt, akinek a diákkör hosszával volt baja: hosszabb diákkört akart. Megkapta.

R: A várthoz képest milyen az eredmény?

B: A matekon körülbelül olyan az eredmény, mint vártam, vannak rendszeresen járó, lelkes, okos, szorgalmas tagok. A kémián nincs mit szépíteni, ott jobbat vártam, több érdeklődőre számítottam, bár te Robi, pont kivétel vagy, te vagy az egyetlen, aki minden kémiás diákkörön ott volt.

R: Igen, a kémiát nem hagyhattam ki. Sokan lehet, hogy azért nem járnak, mert megemelték az óraszámokat és a közösségi munka miatt sincs idejük. Mit gondolsz te erről?

B: Amit az oktatással a kormány csinált, azzal én nem értek egyet. Szerintem nem normális az, hogy van olyan évfolyam, ahol az új tanterv szerint napi 8 óra is előfordul. Nekem még nem volt ilyen. Nem normális, hogy még a 8. óra után kell készülni a másnapi 7-re, ahogy az sem, hogy a mindennapi testnevelést bevezették. Szerintem röhej, hogy több óránk van egy olyan tárgyból, amiből érettségizni sem kell, mint sok érettségi tantárgyból. Röhej az is, hogy matektagozaton az első két évben több tesi volt, mint matek. Arra jobb nem is mondani semmit, hogy kötelezővé tették az önkéntességet. Így elveszik az egész lényege, az, hogy jó szándékból, segíteni akarásból csinálják azt a diákok. Szerintem annak maximum úgy lett volna értelme, ha járna néhány többletpont az önkéntes munkáért a felvételin. Az SZDK-s munkát is önkéntesen, ingyen csinálom, jó kedvvel, segítőkészségből. Ha viszont erre kötelezően utasítottak volna, az egészet más szájízzel csinálnám, és nyilván gyengébb színvonalon is, kedvetlenül. Tehát én meg tudom érteni azokat is, akiknek nincs idejük ilyenekre járni a sok tanóra miatt, ez nyilván sem a diákköröknek, sem a szakköri tehetséggondozásnak nem tesz jót. Visszatérve az oktatásügyhöz, szerintem jól mutatja a hozzáértést, Hoffmann Rózsa utódának, Czunyiné köznevelési államtitkárnak a nyári mondatai: „Tök boldogan élek úgy, hogy nem tudom a savak egymásra hatásának kémiai képleteit felírni. Viszont biztos, hogy nem maratom ki a tüdőmet a lúg és a sav összeöntésével. Ezt a kémia hatást kellene elmagyarázni egy 14 éves kislánynak, és nem a hatsoros kémiaképletet bemagoltatni velük.” Engem ez kémiát szerető diákként felháborított, szerintem a közoktatás első emberének nem szabadna így megnyilvánulnia, hogy a dolog kémiai hibáiról már ne is beszéljünk.

R: Egyetértek veled, tényleg nem normális, amit ezek csinálnak. De ebbe most ne menjünk bele. Miket csináltok a diákkörökön?

B: Versenypéldákat oldunk meg, hiszen többen is versenyfelkészülés céljából járnak a diákkörre. Én eredetileg csak lelkesítő foglalkozásokat terveztem, de örülök ennek a nagy lelkesedésnek és örömmel próbálok ezeknek az igényeknek is minél jobban megfelelni. Valamilyen szinten biztos sikerül is. Elismerő érzés volt, mikor Burom tanárnő mutatta nekem az egyik kilencedikes tag szorgalmiját, aminek a megoldásához egy olyan módszert használt fel, amit a diákkörön magyaráztam el.

R: Történt-e valami érdekes a diákkörön, amit elmesélnél?

B: Hát a matek diákkörön két dolog lehet érdekes a példákon felül: ha valaki olyasmit tud, amire nem számítottam, vagy ha olyasmit nem, amire számítottam. Mindkettőre volt példa: az egyik kilencedikes tag kiszámolta egy másodfokú egyenletrendszer komplex gyökeit is. Ez egyetemi tananyag. Egy másik tag pedig, miután felírtam a táblára egy köbgyökjelet, megkérdezte, hogy mi az a 3-as ott a négyzetgyök felett. Persze ha kérdeznek az sose baj, örömmel elmondok nekik mindent, fő a lelkesedés és az érdeklődés, az még a tudásnál is fontosabb.

R: Hát ez tényleg jó. És kik járnak a diákkörödre?

B: A kilencedikből Csépányi István, Szaniszló Gergő, Zentai Marci, tízedikből pedig te és Soós Eszter. Valameddig járt Király Dóri is, de ő mostanában nem ér rá.

R: Ki a leglelkesebb?

B: Csépányi a leglelkesebb, ő az egyetlen, aki kivétel nélkül minden matek diákkörön ott volt. Ő kérte azt is, hogy legyen hosszabb a diákkör és nézzünk nehezebb példákat. Történt egyszer az is, hogy szerdán nem értem rá a rendes időpontban megtartani a diákkört. Facebookon a csoportban szavazást indítottam, hogy maradjon-e el a diákkör, vagy esetleg megtartsam 0. órában vagy pedig 16 órától. Senki nem válaszolt, valószínűleg nem merték mondani, hogy maradjon el, kivétel Csépányi, aki a 16 órai időpontra szavazott. Meg hát a diákkörökön is általában ő a legaktívabb. Egyébként vele is lesz interjú, érdemes lesz elolvasni.

R: Kíváncsian várjuk az ő interjúját is. Milyen közös programokat terveztek, ha terveztek egyáltalán?

B: Az egyik tag felvetette a közös mozit, majd ezt is megejtjük. Még szeptemberben voltunk a Kutatók éjszakáján és tervezem, hogy mondom majd nekik az Educatio kiállítást is, hiszen ez nem csak végzősként hasznos, hanem faktválasztás előtt is. SZDK-elnökként pedig eszembe jutott, hogy tartani kellene egy közös SZDK-s programot, ahova mindegyik diákkörről jöhetnek a tagok.

R: Ha már itt tartunk, az Educatio-ra én is szívesen elmennék. Az SZDK elnökeként meg vagy-e elégedve az SZDK eddigi eredményeivel?

B: Részben meg vagyok elégedve, részben nem. Örülök, hogy az elindult diákkörök két harmada jól működik és januárban is indult új diákkör, a fotó klub. Örültem, hogy nagyjából sikerült összehozni a népszerűsítő körutat az általános iskolákban. Viszont összességében több lelkes diákot vártam, azt vártam, hogy többen jelentkeznek majd szervezőnek és a Facebook-oldalunkon is több lájkra számítottam. Összességében engem nagyon zavar a diákok lustasága is, nem lehet mindenért az oktatási rendszer átalakítását okolni.

R: Mit tervezel tenni, hogy több diákkör induljon, több tag legyen?

B: A közös program is jó lesz erre a célra is, az oldalt az interjúkkal lehet népszerűsíteni. Az igényfelmérés pedig folyamatos, attól, hogy elindul egy új diákkör, továbbra is várjuk az igényeket. Persze nehéz ez néha, mert valamikor igény lenne, de szervező nincs, például az angol diákkör iránt, valamikor pedig fordított a helyzet.

R: És mit javasolsz azoknak, akik valamilyen diákkör elindításán gondolkoznak?

B: Azt, hogy ne gondolkozzanak, hanem indítsák el, próbálják ki magukat. Az eddig indult diákköreink több mint két harmada megfelelő taglétszámmal működik, tehát nekik is várható a siker, ha pedig esetleg mégsem lennének elegen, még mindig meg lehet szüntetni, de akkor legalább úgy érezhetik, ők mindent megtettek.

R: Ahogy mondani szoktam: Nem azt fogod megbánni, amit megtettél, hanem azt, amit nem. Megéri-e neked ez az egész a többletmunkát?

B: A Szilágyis Diákkörbe fektetett munka nemhogy nem felesleges, hanem nekem nagyon fontos is. Nem kell, hogy 10-20-30 ember járjon a diákkörömre (most nem akarok mások nevében beszélni, ezért beszélek a matek diákkörről), elég az, ha 3-4-5 lelkes ember eljár. Miattuk megéri csinálni. Jó érzés, hogy adhatok nekik valamit.

R: Jársz más diákkörökre?

B: Mindegyik diákkörre legalább 1-szer elmentem, viszont a matek diákkörön kívül eléggé olyan diákkörök vannak, amik az érdeklődési területemen kívül esnek. Ami persze nem baj, hiszen sokfélék vagyunk, van rájuk igény, nélkülük szegényebb lenne az SZDK. Sakk diákkörre vagy fizika diákkörre járnék, ha lenne, de nincs, aki megszervezze, a fizika iránt pedig sajnos lehet, hogy kellő igény sem lenne.

R: Mit ad neked az SZDk?

B: Lelkes embereket ismerhetek meg, akiket esetleg másképp nem tudnék megismerni. Ezen felül pedig jó érzés az, hogy talán ha elballagok majd a Szilágyiból, és lesznek olyan lelkes diákok, akik továbbviszik az SZDK-t, akkor még évek múltán is emlékezni fognak rám, vagy legalábbis a nevemre, mint alapító elnök. A versenyeredményeken túl a közösségi téren is maradandót akartam alkotni. Majd az idő eldönti, hogy sikerült-e.

R: Remélem, sikerül! Mit adsz te a többieknek?

B: Ezt már gyakorlatilag elmondtam, tartom a matek diákkört, szervezem az SZDK dolgait, szerkesztem a Facebook-oldalt és a honlapot, gyűléseket vezetek le, konzultálok a szervezőkkel, tagokkal.

R: Tudjuk, hogy nagy tanulmányiverseny-veterán vagy. Matekból milyen versenyeken voltál?

B: Tavaly bejutottam az OKTV döntőjébe, a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyen 2. díjas, a Felvidéki versenyen 3., a Zrínyin megyei 1. és a döntőn 4., a Kengurun és a Palotás megyei versenyen megyei 1. lettem.

R: Ez nem semmi! A többi tag is jár versenyekre?

B: Járnak, vannak, akik nagyon sikeresek is. Többen voltak már a Zrínyin megyei 1. helyezettek, Csépányinak pedig van olyan eredménye, a Varga Tamás versenyen országos 3. hely, ami jobb, mint amit én elértem általános iskolásként.

R: Te most már végzős vagy. Merre akarsz továbbmenni?

B: Az ELTE vegyész szakján és a BME vegyészmérnöki szakján gondolkozok. Gondolkoztam még a tanári pályán, hogy esetleg matek-kémia szakra menjek, mert szeretek elmagyarázni dolgokat másoknak, és jó érzés, ha megértik. Viszont ha már diákként ennyire zavar a lustaság, akkor tanárként még nehezebben viselném, főleg, ha nem is egy ilyen jó iskolába kerülnék, mint a Szilágyi.

R: Én is gondolkodtam a tanári pályán, valamilyen kémia szakos tanárin. Hát sok sikert kívánok neked! Köszönöm a válaszokat!